Kelj fel, keresztyén lélek

2016. I. 28.

Hunyadi Péter zenetanár, prímás, a Petőfi-program Kőhalmon szolgálatot teljesítő ösztöndíjasának interjúja László Imolával, a Kikerics Néptáncegyüttes vezetőjével a Kelj fel, keresztyén lélek című nagysikerű előadás után


Hunyadi Péter: - Mióta és milyen munkával járulsz hozzá a Kikerics Táncegyüttes mindennapi munkájához?

László Imola: - A Kikerics Néptáncegyüttes munkájába 2010-ben kapcsolódtam be, amikor az együttest működtető alapítvány vezetése válságos időszakon ment át. Megismerkedtem a tevékenységek sokféleségével és 2013-ban átvettem a csoportok irányítását. Ez azt jelenti, hogy az óvodáskorúaktól a legnagyobb gimnazistákig minden korcsoportban oktatókkal egyeztetünk, tartjuk a kapcsolatot a szülőkkel, megszervezzük a heti próbák programját, megbeszéljük az anyagiakat. A művészeti vezetővel, Varó Hubával egyeztetve fellépésekre, turnékra, versenyekre visszük a csapatokat, előadásokat szervezünk. A Kikerics Kulturális Egyesület elnökével Borbély-Kiss Lászlóval együttműködve pályázatokat írunk és programokat bonyolítunk le: tánctáborokat szervezünk a nyári vakáció alatt, workshopokat. Kijárunk vidékre, azokba a falvakba ahonnan a segesvári magyar osztályok diákjai származnak, utóbbi két évben a BGA segített ebben. Szintén az utóbbi két évben sikerült a helyi tanács támogatását is megnyerni, így a csapatok 2014-ben Görögörszágban, 2015-ben  Olaszországban vendégeskedtek folklórfesztiválokon. Mindennek a háttérmunkája a konkrét dolgom, de vagyok ruhatáros, ha kell sofőr, beszerző vagy kellékes. Az oktatók a bérezett munkatársaink, minden más tevékenység önkéntes munka részünkről.

 

Hunyadi Péter: - Milyen esélyei vannak Segesváron a magyar néptánc kibontakozásának szélesebb körben, például a a város kulturális életében?

László Imola: - Segesváron a néptánc az egyedüli olyan iskola melletti tevékenység, amely folyamatosan, szervezett körülmények között zajlik, már 23 éve, 1993-tól, kb.20-as létszámról az utóbbi 10 évben 130-ra emelkedve. Hálásan mondhatjuk, hogy sikertörténet, egybefogva különböző felekezetű vagy különböző iskolákból származó gyerekeket. A segesvári magyarság kulturális életében mindig is jelen volt, minden nevezetes ünnepségen, a város interetnikus fesztiváljain. Még szélesebb körben,  a felnőtt táncoktatás illetve egy rendszeres táncház indításával munkálkodhatnánk. Régi tervek, próbálkozások ezek, amelyek nem váltak  be egyelőre. Sokféle oka van ennek, többek között az is, hogy egykori táncosainkból nagyon kevesen élnek itthon. Az Egyesület egyelőre nem tud ezeknek a tevékenységeknek stabil anyagi hátteret nyújtani.

 

Hunyadi Péter: - Hogyan értékeled a január 28-i nagyműsort?

László Imola: - Január 28-án immár hagyományos műsorra került sor. A csapatok ilyenkor tematikus előadással készülnek, megmutatva a segesvári közönségnek munkájuk eredményét. A magyar közösség ünnepe ez, hiszen unokák, gyermekek vannak színpadon. Maraton műsor volt, 130 gyerek lépett fel. Idén stafétaátadással párosult, ezért kicsit nagyobb volt az előkészületekben a feszültség. A segesvári kultúrház rég nem nyújtja a megfelelő körülményeket egy ilyen produkcióhoz. Az egyesületnek sikerült az anyagiakat előteremteni a fénytechnikához, elő zenéhez. Köszönet az adományozóknak, önkénteseknek, Hunyadi Péter prímásnak. A gyerekeknek, szülőknek nagy élmény volt. A kulisszák mögül számomra egy dolog fontos: jusson el a színpadról a közönség szívébe az a lelkület, amivel ezek a gyerekek táncolnak, dolgoznak egy-egy ilyen fellépésért. Minden nehézség ellenére azt hiszem ez megvalósult. 

 

Hunyadi Péter: - A magyar néptánc szerepét és jövőjét hogyan látod Segesvár életében?

László Imola: - Nincsenek eget rengető terveink, de szeretnénk, ha megmaradnának a csapataink, tovább zajlana az oktatási tevékenység. A gyereklétszám egyre kisebb, magyar osztályainkat minden iskolai év elején a felszámolás fenyegeti. Azt hiszem, hogy, ha sikerül a Kikericsben ezt a szintet tartani, akkor helyünkön leszünk. Az utánpótlás csapatok bíztatóak, remélem sikerekben gazdag évek következnek. Ha fejünkkel néha a magasban, de lábunkkal a földön járunk.


Hunyadi Péter: - Milyen szerepet tölt be a magyar néptánc a segesvári magyarok életében?

László Imola: - Erről sokat lehetne beszélni, évkönyvekben, jubileumi alkalmakon a táncosok vallanak leghitelesebben, legszebben táncos éveikről, élményeikről, szülők, nagyszülők örömére. Nem szeretem a nagy szavakat, a magyarkodást még kevésbé. Gyerekeim 15 éve táncolnak, hálás vagyok érte Istennek. Szülőként több mint szívet melengető érzés volt látni őket nagyszüleim, szüleim viseletében táncolni erdélyi táncainkat, légyen az akár székely, magyar, román vagy éppen cigánytánc. Ez Erdély szellemisége.  Merem hinni, hogy ezt jelentette, jelenti minden segesvárinak.